Facebook Twitter

A nyelv édes csodája

Xavier Lloveras

A nyelv édes csodája, melyet mohó fülembe

suttogva hajnali ajak dalolt;

a kiszáradt bőr, a szemöldök enyhe,

tömör íve a test, mely anyásan rám hajolt:

a bőr s ajak, a pillantás, a lélek,

a szem, amely figyel ránk, a nyelv, mely felmagasztal,

a test, amely elpusztít, úgy vigasztal,

még a halálon innen és túl az örömön,

mert az első csepp vértől a hajnal újraéled,

és a zöld lomb nyomában gyökér vöröse jön.

A szó csak hódolat, szellemi torna,

s játéka csak egy másik játék emléke tán?

Minden kép egy más kép emléke volna,

minden hely sír egy másik hely után?

Egy régi mondatot fed az újsütetü frázis,

s az írás mindig palimpszeszt vajon?

A rom, mit elfojt a kaján vadon,

életre kel, ha rám tör az ellenség, a láz is.

A nyelv: anyaméh, tavasz drága napja,

az első boldog méhet visszaadja.

 

A Megrontó szerelem, Marosvásárhely [Târgu Mures]: Mentor, 2006.
Traduït per György Jánosházy
Amb el suport de: